Régóta próbálkozom már pipacsfotózással, de talán ez az első képem amivel meg vagyok elégedve. A legnagyobb nehézség a pipacsfotózással az, hogy túl könnyű lefotózni. :) Úgy értem szép színes: piros-zöld, szépen áll, klassz szirmai vannak, az ember gyorsan megörül, megelégszik az eredménnyel és végülis tucatfotó lesz belőle. Tehát tulajdonképpen a pipacsfotónál zavaróak a színek - úgyse mondanak semmit, mindenki tudja, hogy piros. Érdekesebbek nekem a lehajló bimbók, az imbolygó "szőrös" szárakon bólogatva... A fenti kép egy párás reggelen készült 6 óra körül, június közepén. A nap éppen besütött a temető mellett a pipacsmezőre. A felvételhez orthokromatikus filmet (Maco Ortho25c - Xtol 1+2 22 fok, 9 perc) használtam, ami a vörösre érzéketlen, ezért a szirmok teljesen feketék.

A szomszédainké. De amíg elmentek nyaralni, jól benyalta magát hozzánk. Pedig nem vagyok híve a kicsiny sz?rös állatok lakásban tartásának. Van benne bolha meg kullancs b?ven, de életem eddigi legeslegergonómikusabb csuklótámasza. Ennek ellenére szívfájdalom nélkül fogom agyoncsapni a szívlapáttal, ha a szomszédék a figyelmeztetés ellenére tesznek rá kiheréltetni, és elkezd jelölgetni az udvaron. Ennyit ambivalens érzéseimr?l a macskák iránt. Bocs a kuplerájért az asztalon. :)

próbálok újat mutatni köki témában Timinek, de mivel most hétvégén láttam élõben elõször kökörcsint, így viszonylag nehéz...:-)