Ezt a filmet Szentendre találta valaha a Soósnál; az interneten nincs róla semmi, sem az érzékenységét, sem a hívási időket nem ismerem. Általában 25-re szoktam lőni, aztán olyan rövid ideig hívom, amennyire csak lehetséges, de a legutóbbi két alkalommal csontfekete lett. Itt 100-ra lőttem, a hívás Xtolban 19 fokon 5 perc volt; az eredmény: igazi fekete-fehér. Mintha tussal rajzolták volna a képet. Majd elgondolkozom, mire lehet használni a dolgot... Másik felfedezésem ez ügyben egy halom elcseszett FP4 kapcsán, hogy a 19 és a 20 fok között ezerszer nagyobb a különbség, mint a 20 és 21 fok között...

Egy tavalyi viharban kettétört ez a hatalmas fa. Sokáig a földre támaszkodva feküdt a törzse, de mire odamentem már elvitték az erdészek, csak a csonk maradt. A kép sportértékét növeli, hogy szakadó esőben kellett a síkfilmes gépet felállítani és mosolyogni hozzá... :)

Már nem hiszek az "egy képekben", próbálok mindenből valamiféle sorozatot, csinálni, témát "feldolgozni". Techno: Ez egy újabb házi C41 hívás. A híres lejárt Polaroid 200 filmet ISO 64-re exponáltam. Kontrasztos, szemcsés, de megvan az a klasszikus nyers, filmes feeling, amit szeretek és szerintem passzol is ehhez a tanyasi témához.