Lehet szidni, habár nekem tetszik, igaz, fogalmam sincs miért...

... ennek a képnek az előkészületei kb. egy-másfél órát vettek igénybe. Mindhárman összevesztünk frizurától cipőkig minden apró részleten és ez a kompromisszum született. Ha már ennyit küzdöttünk, gondoltam, csinálok két felvételt is: egyet vaku nélkül, egyet vakuval. Ötvenegy fok volt árnyékban és a plafon fekete volt a szúnyogoktól. Beállítottam mindent, exponáltam, majd megfordítottam a kazettát és be akartam kapcsolni a vakut. Ekkor a modell lemászott a székről, végigfeküdt a parkettán és utolsó leheletével annyit mondott, hogy legkorábban holnap este folytathatjuk a munkát. (nem folytattuk) Milán kedvéért: a retusált változaton még dolgozom. Szentendre kedvéért: a normálisabb felbontású szkent a negát az üvegtől elemelve készítettem.

Még mindig a napraforgó. És még egy tapasztalat: kedvenc reprófilmünk mégsem annyira ortokromatikus, mint hittem. A papír az nagyon.

...to know which way the wind blows.