Amikor Nyugat felé indultunk túrázni, fotózni, ez a néni mindig kérdezte tõlünk: lángos? palacsinta? Találgattunk, vajon itt lakik-e? Rászántam egy kis idõt, kiderítettem, hogy a férjével bizony itt laknak. Lángost se nagyon akartak innen a finnyásabbak, de aztán "rendeltem" négyet, mindenkinek nagyon izlett, vissza is mentem még nyolcért, persze a dagasztásra és a tészta kelésére mindig várni kellett. A lángosos külön kis sorozat lett, majd felteszem. Jobbra a háttérben a soha el nem készülõ ház sarka, az idõs párnak ott van disznóólja, újságolták hogy éppen lett hat kismalac.

Innen: http://www.uniquescoop.com/2009/10/200-photos-of-epic-fails.html

A nappali. Kicsit még errébb van a bácsi fekhelye, de amikor vendégek jönnek feláll és oda ülteti õket. A vizet ballonokban hordják, a konyha tiszta, a technológia ugyanaz, mint amit falun nagyanyámnál megszoktam.

Négy éve és idén is egy darabig Pádison csak a szép tájakat akartam látni, de aztán megadtam magam és fotóztam más "látnivalókat" is. A régi és újabb kempingek földtörténeti korok szerint rétegzõdnek a környéken, egyszerûen otthagyják rothadni, rozsdásodni, építenek mellé másikat, már ha egyáltalán valaha is befejezik, mint ezt a házat itt, soha napján.