lábatlan
Objektív: | Gépváz: | Film: | |||
---|---|---|---|---|---|
Érzékenység: | Expozíciós idõ: | Rekesz: |
Leírás: | ld. köv. |
---|
2006.06.29 11:44:04
Ez még érdekes, de ez sem az igazi valahogy. Meg kicsit lötyöt, van a tégla, vagy te, de az elrendezés nem valami érdekes vagy penge, és az is kicsit unalmas, hogy a vonalak össze, szóval eléggé struktúrálatlan. Amit először feltettél, az a legjobb, a lábas.
2006.06.29 11:51:02
na itt jön elő az, hogy az ember nem tudja a saját képeit friss szemmel nézni. én belelátok valamit a képbe, ami talán nincs is ott. én egy furcsa teret látok itt, ami leképeződőtt egy furcsa felületre. és nekem, aki tudom, hogy mi volt ez a valóságban, az a benyomásom, hogy a képnézőnek érdekes lehet visszafejteni, vagy elmélázni azon, hogy mi a franc van itt. dzsungel? ház? mi az a kontextus, amiben áll a képékészítő, és aminek csak az árnyékát látjuk? és hiába gondolom mindezt a képemről, ha egyedül vagyok vele.
2006.06.29 12:01:53
Igen, ez alapvető hiba. Az önkritikára való képesség ott kezdődik, hogy úgy nézel magadra, itt: a képedre, mintha nem te lennél, kívülről, egy idegen szemével, tehát nem belülről, magadból, az elképzeléseidből. Ahogy megcsináltad a cuccot van aki rögtön, van, aki 1 óra múlva, de van aki több idő elteltével már egy kívülálló szemével nézi, olvassa magát és értékeli, ezért szokták mondani, hogy amikor megcsinálsz valamit, ne add ki rögtön a kezeid közül, pihentesd, foglalkozz mással, kerülj kívül rajta, és akkor hirtelen újra megnézni. De van, akinek ez rögtön megy, megcsinálta és elfelejti az előzményeit, a belső motivációit és mint egy idegen tárgyat nézi. Más: pl. alapvető hiba az irodalomértésben is, ha azon filózol, mit csinált Hamlet olyat és akkor, ami nincs megírva, tehát, ha mint egy élő embert veszed és gondolkodol, miközben Hamlet nem él, ő egy mű szereplője, tehát csak az számít, ami le van írva, le van fényképezve, az ember nem kezdi el visszafejteni, meg minek is.
2006.06.29 12:07:08
De mindez a visszafejtés, filózás is rendben van végülis, ha maga a kép, a mű, a forma működik, ha az rendben van, de ha nincs, ha lötyög, önmagában a képzelet, visszafejtés nem kezd el működni és nem viszi el a képet. A forma bizonyos értelemben minden. Ha a Hamlet formailag nincs megoldva, nincs megírva jó, akkor mit sem számít, hogy nagyon szép és gazdag gondolatok vannak benne, esetleg szép részletek, mondatok. Ha az egész forma nem működik, akkor van egy érdekes részletekben tán gazdag, de végülis elcseszett műved.
2006.06.29 12:07:17
teljesen igaz. a módszert meg alkalmazom is, szoktam érlelni a képeimet. de ha igazán kíméletlenül őszinte vagyok, akkor a legfinomabb rostán nagyon kevés megy át. ezeket a képeket meg már hetek óta érlelem, és nem éreztem semmi előremozdulást. viszont amit írsz arról, hogy mivel nem kell foglalkozni, az nagyon hasznos, komolyan.
2006.06.29 12:12:53
Igen, a dög itt van elásva: dönteni kell, kurva jó akarsz lenni és akkor kíméletlenség és kevés kép, vagy kevésbé jó, és akkor több minden mehet, de akkor előbb-utóbb tompul az érzéked. Pl. ma olvastam egy régi Fotóművészetben egy Kerekes Gábor szöveget, magáról beszél, hogy eszement sokat fotóz, senki nem annyit, amennyit ő, de szelektál, mint az állat, írja, volt olyan, hogy 20 tekercset vágott kukába, hívta, megnézte és úgy ítélte, nagyítani sem érdemes, más aszongya, hogy ha van egy évben 4 jó képe, akkor boldog. Ez nekem tetszik, én ezt szeretem. De ez alkat dolga is. Pl. Mészöly Miklós a Saulus c. regényt kb. 400 oldalra írta meg, kidobált belőle, és lett vagy 140 oldal, de az atom. Ezt csak így lehet.
2006.06.29 12:17:10
így van. pont tegnap beszélgettünk erről egy barátommal. nekem mostanság épp ezért ment el a kedvem Vancsótól. és pont ezért jó Koudelka pl., aki belülről építkezik. Vancsónak meg vannak jó képei, néhány nagyon jó, meg vannak kevésbé ütős képei (ebből van több), és összeteszi őket egymás mellé. ez mostanában kezdett el engem zavarni.
2006.06.29 12:27:04
Hihi, nekem is egy ideje ment el a kedvem Vancsótól, részben e miatt, amit mondasz. Vancsó tehetséges, de nem eléggé, van szeme, de agya nem sok és belső víziója és szigorúsága sem sok. Nem egy szint, na. Koudelka irgalmatlanul erős, egyedi, személyes, és szigorú és invenciózus. Vancsó ebben az összehasonlításban egy viszonylag lazán, könnyeden és üresen, bár kétségtelenül igen tehetségesen fotózgató valaki. Vancsó kevésbé erős fotográfiai személyiség és fejben sincs annyira ott emiatt, nem áll össze az anyaga egy erős, egyéni világgá. Jó, de nem a legjobb. Pl. Szilágyi Lenke is igen vegyes, néga megdöbbentően az, ő sincs ott fejben, szívben eléggé. Pl. feltettem a listára egy Witkin-szöveget, hát az a pali pont annyira ott van fejben, szívben, mint amennyire a képeiről süt. Egészen erős.
2006.06.29 12:45:52
> van szeme, de agya nem sok
:) egyetértek. Szilágyi Lenkét nem ismerem eléggé sajnos. a Witkinről meg lemaradtam. elküldenéd?
:) egyetértek. Szilágyi Lenkét nem ismerem eléggé sajnos. a Witkinről meg lemaradtam. elküldenéd?
2006.06.29 13:15:52
Ha igaz találkozhattok Lenkével novemberben, mert az ő anyaga lesz a másik a Millenáris Parkban. Hogy a megnyitó hogy lesz még nem dőlt el. A Vancsó Zoli számomra kicsit megfejthetetlen, bár szeretem az elvolt világocskáját, de lassan ki kéne törni belőle, vagy végérvényesen bezárja a kaput.
lábatlan
Hátizsákos
Lábas önarckép
Az önkifej. öröme
-
-
Csók
défansz - teknó - hisztó
défansz - teknó
défansz - teknó
- (1.)
- (2.)
- (3.)
- (4.)
Szférikus aberráció 1.
Szférikus aberráció 2.
Cigánylány és papája
-
Equilibrium