Csak azért szólok rá, hogy egymás alatt legyen a kett?.

Nem tudom, de nekem is jobb igy.

itt is frontális, de a személyiségi zónát "kikerüli", a vonal elhatárolja t?led, így lelkileg biztonságban érzed magad.

Jajjj! Endre batyo! Miert kellene egy eleve kisse provokativ kepnel biztonsagban ereznem magam? Ez nem egy szep erdoreszlet!
Nekem a masik tetszik jobban, ott le is irtam, miert. Mert egy kis fricskat, fityiszt latok benne.

Karoly

Csak azt írom le, hogy pszichikailag mit indít el tudat alatt a kép, mindenki maga dönti el, hogy a kép amúgy ellensúlyozza e a pszichikai kényelmetlenséget, vagy sem... magyarán be akarod e fogadni, vagy sem...
Picit sarkítva: szereted e horrorfilmet, vagy sem...:-)

Nem szeretem. :)))

Megis, amikor egy kepben feszultseg van, es velhetoen az alkoto szandeka is ez volt, akkor nem erdemes ezt a feszultseget "kisimitani".

Azert ecsetelem ezt ennyit, mert altalaban en szoktam lenni az, aki megprobalja a kepeiteket "atrendezni".
De csak akkor, amikor volna ertelme! (Pl. egy alapvetoen derus hangulatu kepnel a "klasszikus" kepkompozicios szabalyokat erdemes alkalmazni, stb., lehetne sorolni, de hat ezeket a dolgokat Te is ismered.)

Karoly

Nem tudom megmagyarázni, miért, de nekem is ez a verzió a jó. A másik idegesít és valahogy nem jól van, nem érzem jónak a kompótot és zavar. Biztos van ennek pszichomagyarázata is, de én nem tom, mindenesetre ezt érzem jónak, szilárdnak. És nem azért, mert a másik "feszültségét" nem bírom vagy oldani akarnám, ha jó a feszültség, azt én szeretem, de az a kép valahogy nem jó. Fura, de így van.

Arra tippelek, hogy kultúrkör kérdése (is). Nekünk a megszokott a balról jobbra, fentr?l lefelé, szvsz ezért t?nik sokaknak ez jobbnak. A másik kép magában hordozza a lentr?l fel, jobbról balra irányultságot, szerintem megfelel? kultórkörben meg az ülne jobban.

Topy

Szerintem a másiknak olyan hatása van, mintha az ember fejenállva nézné a látványt. Vagy a lehajolna, a két lába között nézne vissza. Szóval kicsit szédít?, borulós.

Moszkva nem hisz a paboknak. Törjétek le a szemem egy daruskocsival, de kimondom.

Bocsi, hogy kimaradtam, de a munka... Érdekesek a vélemények, s valahogy most áll össze az én reakcióm, a másik disszonáns, talán nem feszültség, hanem olyan befejezetlenség érzetet kelt bennem, s én meg inkább a "kész" verziókat tudom magamévá tenni. Úgyhiszem arra jó példa - és nem kell pálcát törnünk egyik verzió felett sem - hogy, az alkotói szándék szerint változhat az irány, mit akar kifejezni. S gondoljatok bele, itt csak egy egyszer? irányváltásról van szó. Ilyenkor azért mindig újra gondolok dolgokat, hogy mennyire semmiségnek t?n? dolgogok, mekkora befogadói változás indukálódik.

Na de kérem, a -> nem helyettesíthet? <- jellel, egészen mást jelent. Meg kell forgatni mind a négy módon, tükrözve is és kész a sorozat.