3.

ez szerintem korrekt meló, jó kis sorozat, m?ködik, érthet?. tetszik a játék az attribútumokkal, ahogy a posztamensre tetted ?ket. amint Endre írta, ezek kicsit télleg stock fotó-jelleg?ek. vagyis iszonyúan direkt az egész, már-már szájbarágós/közhelyes. én a magam részér?l nem szeretem a szájbarágós/közhelyes dolgokat (hacsak nem mondanak valami újat, azaz mégse annyira közhelyesek), reklámnak se, de ízlések és pofonok. egyébként a négy közül ez a legkevésbé "magyarázós" kép, ebben van valami finomság, utalás-jelleg, ami a többiben nincs, épp ezért ez tetszik a legjobban. a regényes is ebbe az irányba mozdul, de kevesebb sikerrel. a labdás meg pont a másik irányba lóg ki egy kicsit, az valóban nagyon direkt, felvállaltan direkt. szóval vannak itt még kérd?jelek, meg számomra nem túl vonzó dolgok, de összességében egyben van.

egy példa: ezt a képet az én szememben úgy ronthattad volna el, hogy tiffany lámpa meg dobozóra helyett mondjuk egy pisztolyt meg egy nagyítót teszel a posztamensekre. na, kábé ez a bajom a többivel, hogy nagyon adják magukat, nincs bennük igazán eredeti gondolat, inkább közhelyeket visszhangoznak: az van a képeken, amit 100-ból 95 ember gondolna.

egy lehetséges továbbgondolás: úgy is meg lehetne ezt csinálni, hogy a csaj tök ugyanazt a könyvet olvassa mindegyik képen, a ruhája is ugyanaz, csupán az attribútumok, meg esetleg a póz változik. ha sikerülne az attribútumokat ilyen szinvonalon kiválasztani, mint itt, akkor talán egész üt?s lehetne...

Érdekes az, amit írsz. Még gondolkozom rajta.

Itt nem értem a krimihez kapcsolódó pózt, miért pont halottat játszik, miért nem a körmét rágja mondjuk. Mindenesetre együtt kell még néznem, miel?tt túl mélyen belenyúlok a lelkivilágodba.

Mert beleéli* magát az áldozat szerepébe. Én legalábbis így vagyok vele. Ha ütnek valakit egy könyvben, az nekem fáj.
*Azt külön csavarnak szántam, hogy beleéli magát a halálba.

Megnézegettem mindegyiket, elolvastam a hozzászólásokat, nekem tetszenek, azt hiszem tudom mit akartál velük. Mondjuk a stock hasonlat nagyon sántít, mert ott a tök általánosság a jó, ezek a képek sokkal konkrétabbak, valaki írta, hogy "felvállalósan" direktek. Nekem hanulatban a 40-es évek amerikai reklámjaira hajaz, persze azok még rajzolva voltak.

Ahá, most már értem, mi az a poszta... affene. Megint elfelejtettem.
Tök jók, nagyon várom az "Olvasó ember / erotikus kiadvány" c. képet. Egyébként meg csak így tovább és nagyon örülök, hogy kezdesz kimászni az alkotói válságból.

Azért egy kicsit mégiscsak lehúznám: már megint az a véempés idalizmus már megint. Ember, manapság ki olvas szakácskönyvet, mesét, regényt vagy krimit? Reklámújság, Blikk, szórólap, Kiskegyed. Esetleg képregény... Divatlap. Lexikon. A T?ke.
Na holnap visszanézek, addig legyen meg.

Reklámújság, Blikk, szórólap, Kiskegyed, képregény, erotikus kiadvány (azt olvassák?), horoszkóp. Értettem. Lehet, hogy azért írta valaki, hogy retrós képek? Mert egy olyan korról szólnak, amikor még olvastak? :-)

Szvsz a "manapság" emlegetése az "idealizmus". Ne gyertek már nekem azzal, hogy "réégen többet olvastak aaz emberek". Hajrá, mindenki nézzen szét a saját családjába (hogy ne menjünk messzire). Részemr?l: régen is csak az olvasott irodalmat, aki szeretett, és most is csak az olvas irodalmat. Aki (mint embertípus:-) ) meg sose olvasott arról meg ne képzeljük már, hogy eddig nem létezett! A végeredmény kb konstans. Régen sem olvastak sokan. Most sem. Nem kell ezt túlnosztalgiázni.

Pontosan ugyanezt akartam irni, el is kezdtem, de aztan ugy gondoltam, hogy ez messzire vezet, ezert nem kuldem el... Diohejban: szerintem azert hisszuk, hogy kevesebben olvasnak, mint regen, mert a media altal kozvetitett, felgyorsitott tartalommal nem fer ossze az olvasas, ezert megteveszto kovetkezmenyekhez juthatunk, ha csak a mediara tamaszkodunk ez ugyben.

Én azt hiszem, hogy tényleg a nosztalgia az, ami mindig elhiteti, ezt a régen jobb volt témát. Nekem pl a nagyszül?k sose meséltek a vérzivataros id?kr?l (természetesen egy 6-8 éves gyereket nem ezzel traktálnak, kés?bb meg már nem voltunk annyit együtt, hogy el?hozhattak volna fájdalmasabb emlékeket is). S?t a saját nosztalgiánk is. Mert "régen olyan jó mesék voltak! Ma meg nézd meg a tévét...", ami engem illet, régen anyu válogatta ki nekem a sok rosszból azt, ami jó, most meg nekem kell túrnom érte a nagy kupacot, persze hogy bazinagy a kontraszt. (És így tovább.)

Nekem ez nem krimi.

Károly