Több száz rajongói levelet kaptam a napokban. Köszönöm. Elsősorban gyönyörű hölgyektől. Képet sajnos nem küldtek. (Ezúton üzenem, hogy jöhet kép is.) Ennek ellenére (vagy tán épp ezért?) megtorpantam. Kiégtem, lehúztam a rolót. Egyre kevésbé értem, hogy mit fotózok. A képeim mégis egyre jobbak. Talán van összefüggés a kettő között. Szerettem volna zöldséget fotózni. Salátákat, elsősorban. De a piac bezárt, mire odaértem. Zöldség helyett maradt a barnaság. Csodálatos érzékenységgel jelenítem meg: az érzékenységet. Mindig sírnom kell, ha ezt a képet nézem, annyira fáj, annyira szép. Meg tán egy kicsit facsarja az orrom az izzadtságszag.

Tipikus olyan kép, amit egyszer mindenki kipróbál életében...

Próbálom megfogadni a tanácsaitokat... Egyelőre erre tellett. (A nagy érzékenység miatt zajos.)