(nem szeretek címet adni) Lehullott levelek a Margitszigeten.

Azt hiszem, egy ideig ennyi volt. Nem rágtam be, csak elvesztettem az érdeklődésem egy időre a ti világotok iránt. Annyira zárt világban éltek, elképzeléseiteket és a társaságot tekintve, hogy még a kérdéseitek is addig érdekesek, míg felteszitek őket. A válasz már nem érdekel, mert akármit válaszolok, nem tudjátok elfogadni, még csak megérteni sem próbáljátok, mert értelmezni is a saját nézeteitek szerint tudjátok .Úgy, hogy figyelek...és egy darabig nem zaklatlak benneteket a képeimmel...egy darabig, megyek, fejlődök.

A tegnapi sorozat folytatása, vagy inkább kiegészítése. Most csak ez az egy. Eléggé kicsit nyúltam csak bele a képbe: egy-két pattanás és a fehéregyensúly visszaállítása volt minden. Azon agyaltam, hogy tulajdonképpen negyed óra alatt az összes felesleges árnyékot el tudnám tüntetni, de akkor már megint túl m?anyag lenne. Így legalább kicsi köze van a valósághoz... :) Azon is tanakodtam, hogy balról kell-e vágni (a dekoltázsig), de inkább hagytam úgy, ahogy az eredeti képkivágásban volt. Nekem tetszik így.

Egyszer meggondalatlanul kitaláltam, hogy nem szeretem a fejjel lefelé kirakott árnyékos képeket. Most bed?lök a dugámba, és megmutatom ezt, ami még friss, de egyel?re érdekesnek találom. Kérdés, hogy zavaróan nem érthet?k-e a figurák...